2.fejezet

                                             Te nem élhetsz! 

 - Kristen végre megtaláltalak! Kérlek ne menj el!- Ölelt volna át ,de ez nekem már túl sok volt ezért..

Már csak annyit éreztem,hogy a testem egyre könnyebb lesz a gondolataimtól megszabadulok.Egy éles sikoly,érzem a vér illatot amit egyben kívánok , de undorodom is tőle! Mi történik velem? Hogy kerül ide Mary néni?Vagy csak egy rokonom aki nagyon hasonlít rá?Három dologban teljesen biztos vagyok, az első: amit eddig érzetem ,hogy valaki figyel ebben a pillanatban még erősebbé válik.

a második: Teljesen biztos vagyok abban,hogy a nénikém nem halt meg,de már nem is él. a harmadik pedig az ,hogy az életem kerekestül felfog fordulni egy Titok miatt! De mi az amit titkolnak előlem? És ki vagy inkább kik?

Hangokat hallok,szóval többen vannak.

- Carlisle az istenért segíts rajta! Mi a baja? - Kérdezte egy aggodó női hang.

- Esme kérlek nyugodj meg ,segíts kérlek Alice-nak nyugtassátok meg,hogy Kristen jobban lesz!- Szólt vissza egy férfi hang.Gondolom ő lehet Carlisle. De ki az az Alice?Valaki felemelt,de ne vigyenek sehova nem is ismerem őket.Akartam mondani de a szám nem engedelmeskedett.

- Vigyük a lakásba.Emmett hozd a holmijait. Rose Intézd el ,hogy senki ne lásson meg. Esme és Jasper vigyázzatok Alice-ra.- Osztotta ki utasításait gondolom az a férfi aki engem tartott.Azt észre vettem,hogy mindenkinek nagyon csilingelő a hangja.Ez furcsa égetően kapar a torkom és vért kívánok.Kiabálni akarok,hogy adjanak inni.

- Vért! Kérek!- Ennyi telt tőlem.

- Carlisle miért kér az unoka hugom vért?- Kérdezte Mary néni sipákolva. Ezt én is kérdezhetném.És azt is,hogy MI TÖRTÉNIK  VELEM?

- Alice kérlek nyugodj le,amíg nem vizsgálom meg addíg nem tudom.De van egy sejtésem amiben még nem vagyok teljesen biztos!

- Mi az? - Kérdezte ismét Mary néni,már egy picit nyugodtabban. 

- Fé...- Kezdte volna  a pasi de valaki közbe szólt.

- Indulhatunk.

- Carlisle remélem nem arra gondolsz?- Kérdezte egy számomra hihetetlenül gyönyörű hang.

- MONDJÁTOK MÁR EL NEKEM IS!- Ordított Mary néni. De miért hívják a többiek Alice-nak? Nekem ez magas.Próbáltam megszólalni,de csak ennyi jött ki.

- Mary néni..

- Ki az a Mary néni? - Kérdezte egy ismeretlen hang.

- Én! Jasper én vagyok ! - Alice és Mary néni ugyan az?Ezt majd később kiderítem,mivel úgy érzem megjöttünk.

- Edward , Emmett. gyertek velem. 

- Megyünk.

- Alice nyugodj meg! - Ez volt az amit utoljára hallottam,mármint ami nem emberfelettinek tűnt.

- Carlisle azt akarod mondani,hogy félvér?- Kérdezte a legkedvesebb hang amit idáig hallottam.

- Igen,sajnos azt bár nem tudom,hogy történhetett.- Mondta elkomorodott hanggal aszthiszem Carlisle.Álljunk csak meg. Mi az a félvér és én az vagyok?Úgy látszik kezdek magamhoz térni mert megszólaltam.

- Mary néni mi az a félvér?- Erre beront valaki és odajön hozzám.

- Kristen kincsem nyisd ki a szemed,hidd el minden rendben lesz.- Olyan nyugtató hangja van az én drága nénikémnek.Muszáj látnom őt!Ezért kinyitottam a szemem ,s valami ilyet mondtam.

- Azt a kutya fáját de kényelmetlen ez a cipő!- És egy grimasz.Ekkor viszont mindenki elkezdett nevetni.

- Mi-miért vagyok én itt és kik ezek Mary néni és..-Kérdeztem volna tovább de félbeszakított valaki.

- Magához tért,s végre egy normális reakció.- Erre a nagy mackó szerű pasi kapott egy tockost.

- Emmett!- Rontott rá a nagynénim is.
- Kris ezt majd később.Hogy vagy?Nem fáj semmid?

- Nem igazán. De te nem élhetsz már három éves koromban meghaltál.Elvileg megörültél és ..-itt megremegett a hangom ezért inkább befejeztem.

- Ki mondta ezt neked?- Kérdezte. Viszont a szobában olyan halál csend volt,hogy hallani lehetett a légy zümmögését is. 

- Anyu.- Gratulálok Kristen ennyit tudsz kinyögni a rég nem látott nagynénédnek.

- Szóval az úgy volt,hogy..-De nem tudta befejezni mert egy szőke hajú fiú közbeszólt. Behalok hát itt nem tudják a jó modort?Ezért csúnyán néztem rá ,de ő azért is befejezte.

- Elvettem feleségül és megszöktünk.

- Mary néni-hez szól a kérdésem ha valaki közbe vág akkor elmegyek.Megértettetek?- Kérdeztem kissé sértetten. De hatásos volt mert mindenki bologatott.

- Miért vagy még mindig olyan mint tizenhét évvel ezelőtt?- Erre nem számítottak mert ha lehet akkor oylannyira feszült volt mindenki ,hogy talán levegőt sem vettek.

- Figyelj Kris ezt megbeszéljük, rendben ? - Nézett rám kérlelően Mary néni.

- Oké.- A gyomrom elkezdett korogni.

- Mit kérsz enni kicsim? - Kérdezte egy nagyon kedves karamell hajú nő.

- Ha lehet akkor melegszendvicset.Az most jól esne.Köszönöm.- Mondtam egy mosoly kiséretében.

- Máris hozom.

- Kérhetek valamit ?

- Persze!- Vágtam rá gyorsan . Vajon mit szeretne?

- Nem szólítanál mostantul Alice-nak?

- Persze,nincs ellene kifogásom,de hogy hogy ez lett a neved?És akkor hogy van ez Alice Mary Brandon?

- Ez a név jobban tetszik, és nem Mary Alice Brandon Cullen de röviden csak Alice Cullen.- Mondta egy ezer wattos molyos kiséretében.Valaki kopog ,eláll a lélegzetem amikor belépett

- Megjöttem!- Ő az akit hallottam akinek a hangja nagyon bennem maradt ,de most,hogy látom kezd eluralkodni rajtam egy érzés.És persze a perverz gondolataim is beindultak. Aszt hiszem Jasper pedig nevetni kezdett. Utána a Bronzvörös hajú férfi kicsit fura képet vágott..

- Mi oylan vicces?- Kérdeztem meglepődve.

- Semmi különös csak Edward mindig olyan vicces ,mert izé nézz csak rá.- Próbálta magát kimagyarázni.

- Ja biztos..

- Máris meghoztam.Jó étvágyat.

- Köszönöm Esme!

- Mar.. illetve Alice néni most hol vagyunk?

- Kérlek ne nénizz.- Nézett rám könyörgően.

- Rendben.

- Szóval hol is vagyunk?

- Forks-ban.

- Tőkéletes.- Vigyorogtam.- Ja és maradhatnék egy kicsit itt?

- Természetesen!Ez annyit jelent,hogy vásárlás!-Kiáltotta Alice.Az összes fiú felnyögött.

- Oké. Én is imádok vásásrolni.

- Klassz,egy újabb vásárlás mániás.- Mondák egyszerre a fiúk.Ezen muszáj volt nevetnem.De a mosoly lefagyott az arcomról mert olyat láttam mint még soha...

 Na ez is meglenne.!Remélem izgalmas és tetszeni fog! Kommikat kérek.:D

Puszii.